|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 49 találat | lapozás: 1-30 | 31-49 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Dimény Áron 2001. november 24.Színházi vita. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a színházi vitában állásfoglalásukban leszögezték: legmegfelelőbb állásfoglalás, ha estéről estére játszanak. Szakmai felelősségünk teljes tudatában "választottuk ezt a társulatot, színházat, és vele együtt annak igazgatóját." - vallották. Aláírták a színészek: Ambrus Emese, Bács Miklós, Bogdán Zsolt, Borbáth Júlia, Csíky András, Csutak Réka, Dimény Áron, Fodor Edina, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, M. Kántor Melinda, Keresztes Attila, Laczkó Vass Róbert, Nagy Dezső, Panek Kati, Salat Lehel, Senkálszky Endre, Varga Csilla. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2002. január 11.Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.2002. június 18.Jún. 17-én búcsúzott el Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban az a nyolc színésznövendék, akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színháztanszékének idei végzettjei. A végzős osztályt osztályvezető tanáruk, Dimény Áron búcsúztatta. /A pályakezdő színészek névsora: Blénessy Enikő, Flórián Róbert Szabolcs, Manases István, Molnár Levente, Sinkó Ferenc Attila, Szabadi Emőke Katalin, Tyukodi Szabolcs Sándor, Vindis Andrea Erzsébet. Osztályvezető tanár: Hatházi András; tanársegéd: Szilágyi-Palkó Csaba/. /Köllő Katalin: Kék, kék, kék, felettünk az ég! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./2002. december 13.Dec. 12-én a kolozsvári Állami Magyar Színházban kiosztották az évad művészeti díjait. A technikai díjat Maier Sándor, a világosító tár vezetője kapta. Tompa Gábor igazgató kifejtette: azokat díjazták, akik minimum öt szavazatot értek el. A díjazottak Bács Miklós, Keresztes Attila, Fodor Edina, Nagy Dezső, Csíky András, Bíró József, Kelemen Kinga, Hatházi András, Kézdi Imola. Debüt-díjat kapott Tyukodi Szabolcs. A Bánffy Miklós-vándordíjat Dimény Áron veheti át. Idén kezdte meg, a színháztörténelemben egyedül álló jelenségként, 65. színházi évadját Senkálszky Endre érdemes művész, akit szeretettel ünnepeltek az egybegyűltek. /Köllő Katalin: Nívódíjak a sétatéri színházban. Színháztörténeti pillanatok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2002. december 31.Dec. 30-án a Komédiaszínház című előadás végén került sor a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a Bánffy Miklós Vándordíj átadására. A díjat a színház Művészeti Tanácsa ítéli oda a lezárult évad legjobb művészi teljesítményéért. A díjat idén Dimény Áron színművész vehette át kiemelkedő alakításaiért - Unoka (S. Mrozek: Károly), Manus (Brian Friel: Fordítások), Kobak (Schönthan-Kellér: A szabin nők elrablása), A Halál táncosa (Éjszakák az Ezeregyből), Chanán (Anski nyomán: Fehér tűz, fekete tűz) valamint Ádám (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban). /Bánffy Miklós Vándordíj Dimény Áronnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./2003. január 7.Dimény Áron színművészhez került a kolozsvári Állami Magyar Színház 200 éves évfordulója alkalmával 1992-ben alapított Bánffy Miklós Vándordíj, amelyet minden évben a színház Művészeti Tanácsa ítél oda az évad legjobb művészi teljesítményéért. /Köllő Katalin: Tovább vándorolt a Bánffy Miklós-díj. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./2003. június 2.Tizenkét erdélyi magyar alkotóművész (esetenként csoport) számára ítélt oda egy évre szóló ösztöndíjat a Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottsága máj. 30-i ülésén: irodalom, képzőművészet, színházművészet illetve zene témakörben 3-3 alkotónak. A nyertesek egy éves időtartamra havonta 3 millió lejes támogatásban részesülnek. Az okleveleket jún. 13-án, Kolozsváron nyújtják át a nyerteseknek. A bizottság a következő művészeknek ítélte meg a támogatást. Irodalom: Papp Sándor Zsigmond újságíró, Vallasek Júlia egyetemi hallgató, Vida Gábor író. Képzőművészet: Ferencz S. Apor képzőművész, Nemes-Kovács Ernő szobrász, Vilhelem József Hunor egyetemi hallgató. Színházművészet: Dimény Áron színész, Keresztes Attila, Bodó A. Ottó, Sebestyén Aba színész. Zene: Amaryllis Együttes, Jankó Zsolt karmester, Vox Turturis kamarakórus - Flórián Gergely karvezető. A Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottságának tagjai: irodalom: Gálfalvi György, Markó Béla, Szilágyi István; képzőművészet: Jakobovits Miklós, Márton Árpád; színházművészet: Béres András, Kötő József; zene: Angi István, Csíky Boldizsár. /Tizenkét művészt támogat a Communitas. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./2003. december 16.A 2002/2003-as évad művészeti díjait osztották ki dec. 14-én, vasárnap Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban Tompa Gábor, a színház igazgatója elmondta, a díjak anyagi értékét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM), illetve Ambrus Csaba kolozsvári vállalkozónak köszönhetik. A díjazottak: Hatházi András, Kali Andrea, Visky András /szerzői és dramaturgi munkájáért/, Molnár Levente /debüt-díj/, Bíró József, Nagy Dezső, Kézdi Imola. Fődíjak: Dimény Áron, Salat Lehel, Csíky András, Bogdán Zsolt. Bánffy-vándordíj: Bács Miklós. /Köllő Katalin: Művészeti díjak kiemelkedő teljesítményekért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2004. december 11.Dec. 10-én a Korunk szerkesztőségében ismertették a Korunk decemberi, Posztkommunizmus, posztkolonializmus című számát, majd Sümegi György művészettörténész Kép–Szó–Képzőművészek 56-ról címmel idén Budapesten megjelent kötetét. Erdély aránytalanul jobban megsínylette a közös 56-ot, ennek is próbál tisztelegni a kötet. Míg Magyarországon 22 ezer, néhány hónapos börtöntől a halálbüntetésig terjedő bírósági döntés született 1956 után, Erdélyben az 5 ezret biztosan meghaladó, talán 6–7 ezer embert ítéltek el. Csapody Miklós képviselő, irodalomtörténész hangsúlyozta: a posztkommunizmus fogalma mentalitásbeli változást is jelent, nem csupán időhatárt. Az 56-tól ’89- ’90-ig terjedő sötét korszak "hagyományainak" köszönhetők a mostani állapotok, viszonyok. Végül a szerkesztőségben megnyílt Nagy Éva és Balogh Zoltán akvarelljeinek és grafikáinak tárlata. Nagy Éva életútja tragikus: a Nagyenyeden született, hazáját, otthonát a történelem sodrában háromszor is menekülve elhagyni kényszerülő képzőművész. A rendezvényen Dimény Áron színművész Márai Sándor: Mennyből az angyal című, az 1956-os forradalom egyik legszebb versét olvasta fel, majd a Pro Camera vonósnégyes színvonalas produkciója zárta a találkozót. /F. I.: Hármas rendezvény a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./2006. április 27.Kolumbia után Szarajevóba és Szentpétervárra készül a kolozsvári színház. Kolumbiában a nyolcszáz férőhelyes színházban szinte minden előadáson közel ezren voltak, elevenítette fel a nemrégiben lezajlott, kétévente megrendezésre kerülő X. Latin-Amerikai Színházi Fesztiválon való fellépésüket, mondta Dimény Áron, a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. A Pantagruel sógornője (Hommage a Rabelais) című, Silviu Purcarete rendezte nagyprodukcióval a kolumbiai fővárosban, Bogotában vendégszerepelt a társulat. Az előadást a kolozsvári színház a szebeni Radu Stanca Színházzal és a lyoni társulattal közösen hozta létre. Tompa Gábor igazgató-rendező hangsúlyozta: a Pantagruel sógornője kolozsvári fogantatású produkció, nagy része itt is jött létre. A 2003-as bemutató után nagyon sok helyre hívták meg az előadást, Párizsba, Bordeaux-ba, kétszer szerepelt az Európai Színházi Unió fesztiválján is. Tompa Gábor jelezte, szeptember elején Szarajevóba, szeptember végén pedig a szentpétervári színházi fesztiválra kapott a Pantagruel meghívást. /Debreczeni Hajnal: Pantagruel bogotai sógornője. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./2007. március 12.Március 9-én kiosztották Nagyváradon a 2006-os év Aranyalma Díjait azoknak a közéleti személyiségeknek, akik az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport hetilap szerkesztői és olvasói szerint az elmúlt esztendőben sokat tettek az erdélyi magyarságért. A két lapot megjelentető Scripta Kiadó immár harmadízben adta át az elismeréseket. Stanik István igazgató-főszerkesztő elmondta, a díj most már hagyománynak tekinthető. „Az idén inkább háttéremberek kapják az Aranyalmát, olyanok, akik napi munkájukkal nem a nagy nyilvánosság előtt kérkednek, hanem a háttérben maradva sokkal többet tudnak tenni magyarságért“ – tette hozzá. Reményei szerint a következő évben a maszol. ro portál révén megvalósul az első romániai magyar internetes televízió. Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője és Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője adta át a díjakat. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád háromszéki képviselő és Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes Politika-közélet kategóriában kapott elismerést. A Társadalom kategória díját Kiss Sándor, a Bihar megyei tanács elnöke, továbbá Borboly Csaba és Kovács Péter, a Miért vezetői kapták. A Kultúra kategória egyik díjazottja Tompa Gábor rendező volt, a másik Dimény Áron színész. Nagy Ágnes, a jegybank igazgatótanácsi tagja vihette haza a Gazdaság kategória egyik „aranyalmáját”, a másik díjazottja Varga Gábor, a találmányi hivatal vezetője volt. A Külhoni magyar személyiségek kategóriájában Radetzky Jenő magyarországi vállalkozó, a Román-magyar Kereskedelmi és Iparkamara létrehozója és Darvay Nagy Adrienne színházkutató vette át a szobrot. A romániai román személyiségnek járó díjat Paul Drumaru műfordító kapta. Végül Bocskor Bíborka lépett színpadra, az „erdélyi megasztár”, aki döntős volt egy magyarországi tehetségkutató versenyen. /Aranyalma „háttérembereknek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./2007. május 25.Kétszeresen ünnepel a hét végén a nagyváradi Ady Endre Gimnázium diáksága és tanári kara: a hétvégén az iskola felépítésének 235. évfordulója, illetve az öregdiákok találkozója alkalmával szerveznek rendezvényeket. Helyére került az iskola bejárata fölötti, a kisgyermeket oktató Szent Erzsébetet ábrázoló szoborkompozíció. A szobrot a kommunizmusban távolították el az épületről; napjainkig az Orsolya-rendi apácák őrizték. Az Ady Endre Gimnázium diákja volt számos ismert személyiség is: a találkozóra többek között Gál Kinga, Magyarország európai uniós parlamenti képviselője is jelezte részvételét. Május 26-án az iskola több egykori diákja, köztük Dimény Áron színművész, A. G. Weinberger zenész, Kőrössy P. József irodalmár, Sztoianov István egyetemi tanár és dr. Jósa Piroska orvos eleveníti fel tanulóéveit. /Gergely Gizella: Múltidézés az Ady-gimnáziumban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./2007. május 28.Nagyváradon arany-, gyémánt- és hűségokleveleket adtak át az Ady Endre Gimnázium egykori tanulóinak a hét végén rendezett öregdiák-találkozón; megünnepelték a tanintézmény építésének 235. évfordulóját. Többek között A. G. Weinberger zenész, Dimény Áron színművész, Kőrössi P. József irodalmár, Sztojanov István egyetemi tanár és Jósa Piroska orvos beszélgettek a fiatalokkal. A gimnázium színjátszó csoportja és táncegyüttese Magyar fa sorsa címmel tartott díszelőadást. Az iskola jelenlegi diákjai számára több programot szerveztek: Ilyenek voltunk címmel filmeket tekinthettek meg a gimnázium életének fontosabb eseményeiről, illetve iskolatörténeti vetélkedőn is részt vehettek. /Idősebb és fiatal Adysok találkozója. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./2010. szeptember 1.Paradoxonok színházi évadjaA válság ellenére minden idők legjobb évadjára készül a kolozsvári magyar társulat Annak ellenére, hogy a hazai színházakat drasztikusan érintő gazdasági válság idén sem enyhül, a Kolozsvári Állami Magyar Színház minden eddiginél változatosabb évadot ígér a kincses város színházkedvelő közönségének. „Mindennek ellenére” „A 2010–2011-es színházi évad a szabadságban eltöltött huszadik évad lesz. Ugyanakkor sajnos ebben az évadban csúcsosodik ki Romániában a már sokat emlegetett gazdasági – és morális – válság. Ennek ellenére, paradox módon, társulatunk reményeink szerint minden eddiginél gazdagabb, változatosabb és színvonalasabb színházi évadját fogja ebben az évben megvalósítani” – fogalmazott Tompa Gábor rendező a Kolozsvári Állami Magyar Színház tegnapi évadnyitó sajtótájékoztatóján. Idén is több bemutatót, klasszikus és kortárs darabok felolvasói estjeit, komolyzenei és dzsessz-esteket, valamint színvonalas formabontó színházi kísérleteket követhet figyelemmel a kolozsvári nagyérdemű közönség, amint azt a színházigazgató bejelentette Teljes gőzzel folynak a próbák A nyári fesztiválok idejének lejártával a kolozsvári társulat gőzerővel készül a következő évadra. Mint megtudtuk, három előadás próbái már javában folynak. Az előttünk álló évad első bemutatójára szeptember 22-én kerül sor, amikor a társulat William Shakespeare Szeget szeggel című drámáját fogja bemutatni Mértéket mértékkel címen, Matthias Langhoff rendezésében. Ezután, október 5-én kerül sor Visky András Alkoholisták című darabjának stúdióelőadására, Tompa Gábor rendezésében. Az évad minden bizonnyal legérdekesebb színházi kísérletének a három fiatal színirendező, Gianina Cărbunariu, Andrea Vălean és Radu Apostol közös rendezésében létrejövő, a Verespatak címet viselő színházi projekt bizonyul. „Ez a projekt azért is roppant érdekes számunkra, színházi emberek számára is, mivel alkotói, társulatunk színészeivel közösen, a nyáron kimentek Verespatakra, és tanulmányokat végeztek, interjúkat készítettek az ott élő emberekkel. Ezekből az anyagokból áll össze a színházi projekt anyaga, amelyet stúdióelőadás formájában, várhatóan idén novemberben tekinthet meg a nagyérdemű” – tájékoztatott tegnap Tompa Gábor színházigazgató. Formabontó előadások Mint kiderült, az idei évad több, a megszokottól eltérő produkciót is tartogat. Az idei évadban markánsan jelen lesz majd a színházi élet „off” kategóriája is: több olyan előadás, színházi est is bemutatásra kerül majd, amelyek szövegeit elsősorban a társulat színművészei javasolták, és ők is viszik majd színre. „Úgy gondolom, ezek az előadások roppant fontosak – innovatív szerepüknél fogva – a társulat életében. Ilyen előadás lesz a Tiramisu – Megöltem az anyámat, amelyet Dimény Áron és Albert Csilla hozott létre és ők is játsszák majd 2011 januárjában” – részletezte a sajtótájékoztatón Visky András művészeti aligazgató. Újra jelentkezik az Interferenciák Az idei évad egyik legfontosabb színházi eseménye a 2010. december 1-je és 13-a közt második alkalommal megrendezendő Interferenciák színházi fesztivál lesz. Mint azt a szervezők elmondták, idén ez a név nem csupán kultúrák vagy korosztályok, hanem terek interferenciáját is jelenti, ugyanis a fesztivál teljes időtartama alatt Kolozsvár több helyszínén is zajlanak az előadások, így a Tranzit Házban, az Ecsetgyárban, a Nemzeti Színházban és a tervek szerint a Bánffy-palota udvarán felállított sátorban is. Ezzel a szervezők a színház népszerűsítését is szeretnék előmozdítani. Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. június 25.Szent Iván-éj CsíkszeredábanSzínházi előadással, kiállításmegnyitóval és koncertekkel zajlott hétvégén Csíkszeredában a harmadik alkalommal megrendezett Múzeumok Éjszakája, amely hajnali két órakor ért véget, és mintegy 1780 látogatót regisztráltak a szervezők. A házigazdák – más múzeumok hasonló rendezvényeitől eltérően – erre a napra, Szent Iván napjára szervezték a rendezvényt, a hosszú nyári nappalok miatt, ráadásul a hűvös klímájú Csíkban ez a hónap kedvez leginkább az ilyen eseményeknek. Az olyan délutáni gyermekprogramok mellett, mint az arcfestés vagy könyvkötés, illetve a pólófestés, négy órától ingyenesen látogatható volt a Csíki Székely Múzeum legújabb állandó kiállítása, A Mikó Vár története. Este hat órától a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ötéves erdélyi terepmunkájának fotóiból álló Erdély virágai című fotókiállítást a kiállító intézmény főigazgató-helyettese, dr. Bereczki Ibolya, valamint Vass Erika néprajzkutató – muzeológus és házigazdaként Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója nyitotta meg a múzeum Kossuth utcai galériájában. Este nyolc órától a Nagy Imre Képtárban a Kolozsvári Állami Magyar Színház Visky András Megöltem az anyámat című művét láthatta a nagyérdemű Albert Csilla és Dimény Áron színművészek tolmácsolásában, akik egyben rendezői és előadói is a kamaraelőadásnak. Ugyanitt reggel kilenctől Zsögödi Nagy Imre életműkiállítása is megtekinthető volt, este hat órától pedig a csíkszeredai képzőművészeti élet kialakulásáról láthattak előadást az érdeklődők. Este a progresszív zenét játszó Inocsényka együttes lépett fel, majd utána a magyarországi alternatív újhullám-zene legendás alakját, Müller Péter Sziámit hallhatta-láthatta a közönség, aki Takáts Eszter zenekarával közösen létrehozott Catsandoxszal lépett fel a múzeum belső udvarán, ahol ideiglenesen sörsátrak alatt olthatta szomját a közönség. A rendezvényt éjszakai filmvetítés zárta: a Trčs Courts Filmfesztivál anyagából készült válogatást vetítették le. A fesztivál egyébként több várossal párhuzamosan, igen nagy sikerrel még májusban lezajlott Csíkszeredában is. Horváth Szekeres István. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. augusztus 16.Bálint Tibor író – a regény, a film és a színmű tükrébenIrodalom, film- és színházművészet fonódott össze a Kolozsvári Magyar Napok keretében zajló filmnapok első kerekasztal-beszélgetésén, amelynek kedden este a vetítések helyszínéül szolgáló Tranzit Ház adott otthont. Bálint Tibor író személye és nagysikerű regénye, a Kriterionnál 1969-ben megjelent Zokogó majom szolgáltatta a találkozó apropóját, amelyen Egyed Emese irodalomtörténész, egyetemi tanár, Bálint Júlia, az író özvegye, életművének, hagyatékénak gondozója és Demény Péter író mellett Török Katalin, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja, a Szabó József által 1972-ben rendezett Sánta angyalok utcája című színmű Vinczénéje, valamint Bánsági Ildikó magyarországi színművész, a regény nyomán készült tévéfilmsorozat Böskéje is részt vett. Személyes érintettségükről Dimény Áron színművész kérdezte őket. A beszélgetést megelőzően, illetve utána a Várkonyi Gábor által 1978-ban készített tévéfilm epizódjait tekinthették meg az érdeklődők. – Hátborzongatóan hatott ezúttal rám a film, amit ugyan nem először láttam, az emlékezetemben viszont valahogy ennél jobban él a színpadi változat, ami oldottabb, humorosabb, helyenként groteszk, de ugyanakkor rengeteg nevettető dolog is van benne – hangsúlyozta Bálint Júlia, majd a Zokogó majom című regényből készült film és színpadi adaptáció születésének körülményeire is kitért. Mint mondta, Várkonyi Gábor eleve úgy kereste meg a szerzőt, hogy Böske szerepére már meg is találta a megfelelő színészt, Bánsági Ildikó személyében, ami pedig a színdarabot illeti, a kolozsvári színház csapata lelkesen dolgozott együtt Szabó József rendezővel, hogy áldozatos munkájuk révén aztán igazán csodálatos előadás szülessen. – Számos anekdota kering arról, hogy a kolozsváriak közül sokkal többen magukra ismertek, mint ahány szereplő van ebben a regényben. Ezzel szemben viszont a könyv kevésbé van jelen az akkori magyarországi lexikonokban, holott a regény egyik legnagyobb értéke éppen ez: úgy tud egészen konkrét családi élményekről és tapasztalatokról beszélni, hogy azokat nem lehet nem bibliai, egyetemes emberi történetekhez kapcsolni – vélekedett Egyed Emese. Hozzáfűzte: a Zokogó majom a középkorú és idősebb korosztály kedvenc olvasmánya volt Erdélyben, ugyanakkor pedig el kellett telnie egy kis időnek, hogy összmagyar vonatkozásban felismerjék az értékét, „hogy ne csak a személyessége, hanem a megformáltsága is hasson az olvasókra”. – A személyesség lüktetése nem választható el a művészettől, ezt többen érezhetjük a film és a színdarab kapcsán egyaránt – mondta Demény Péter, kifejtve: „ha van egy jó Böske a filmben, egy jó Vincze Béla, egy másik jó Böske, aki a színházi előadásban Vitályos Ildikó volt, akkor lehet, hogy bár az ember nem ismeri eléggé Vitályos Ildikót, s csak most ismerkedett meg Bánsági Ildikóval, de úgy érzi, köze van hozzá – egy másik ember történetén keresztül, amelyet a szerző jól megfogalmazott”. 1972. május 5-e – ezen a napon mutatták be a kolozsvári színházban a Sánta angyalok utcája című drámát, amelyre Török Katalin így emlékezett vissza a találkozón: „nagyon különös darab volt, nem a klasszikus dramaturgia szerint épült fel, amihez viszont kevésbé voltunk hozzászokva. Eleinte kicsit nehéz volt, de miután megértettük és megszerettük, nagy lelkesedéssel és odaadással dolgoztunk rajta”. S hogy miként zajlottak a tévéfilmsorozat forgatási munkálatai? Lévén, hogy több, mint harminc év telt el azóta, konkrét élményeket nehéz lenne visszaidézni, arra viszont Bánsági Ildikó szívesen emlékszik, hogy nagyon szerette, elmondása szerint egyik legkedvesebb munkája volt pályája során a Zokogó majom. – Ha volt egy szabadnapunk, mindig együtt maradtunk a helyszínen: este 10-ig lehetett vörösborozni vagy beszélgetni, táncolni, voltaképpen ez idő alatt is készültünk. Meghatározó élmény volt számomra Böske, egy csodálatos, túlélő ember, akinek minden nyomor ellenére ragyogott a lelke – magyarázta Bánsági Ildikó. FERENCZ ZSOLT Szabadság (Kolozsvár) 2012. október 19.Turnézik a Kolozsvári Állami Magyar SzínházVisky András Megöltem az anyámat című darabja a székelyudvarhelyi dráMA Kortárs Színházi Találkozón vesz részt. Az Albert Csilla és Dimény Áron által színpadra állított előadást október 23-án, a Tomcsa Sándor Színház stúdiótermében láthatja a fesztivál közönsége. A Megöltem az anyámat tavaly a gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházak Kollokviumán a Román Rádió különdíjában részesült, ennek eredményeként rádiójáték is készült az előadásból Vizauer Attila rendezésében. Vasárnap, október 21-én 20 órától az Übü királyt tűzte műsorra a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Az Alain Timar rendezte előadás később szintén Székelyföldre utazik, Csíkszeredában október 24-én a Csíki Játékszín nagytermében tekinthető meg a párizsi turnéra készülő produkció. A székelyföldi turné lejártával a bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválra utazik a társulat, itt három előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A Hedda Gabler, Gianni Schicchi, valamint Julie kisasszony című előadásokat október 27. és 31. között láthatja a bukaresti közönség. A fesztiválon külön szekciót szentelnek Silviu Purcărete rendezőnek, ennek keretében mutatják be a Gianni Schicchi című előadást október 29-én, 17 és 20 órától a Bukaresti Nemzeti Operában. Ugyancsak külön válogatással emlékeznek meg a Nemzeti Színházi Fesztivál szervezői August Strindberg halálának századik évfordulójáról. Ennek keretében vesz részt a fesztiválon a Julie kisasszony (r.: Felix Alexa), amelyet október 30-án 20.30-tól, valamint október 31-én 18 órától tűztek műsorra az Odeon Színházban. A Hedda Gabler (rendező Andrei Şerban) október 27-én 20.30-tól, és október 28-án 18 órától látható az Odeon Színházban. Az október 26. és november 4. között zajló fesztivál főszervezője a Román Színházi Szövetség (UNITER). Az idei rendezvényen 18 színház 32 előadását láthatja majd a közönség. Szabadság (Kolozsvár) 2013. április 9.Kovács András Ferenc verse vezet az Erdélyi Figyelő versversenyébenAz RTV kolozsvári magyar adása, az Erdélyi Figyelő 2013-ban is megszervezte a vers-versenyt, amelyben a költészet napjára 11 vers közül választják ki a közönség kedvencét. "Az erdélyi magyar kortárs líra legszebb versei közül válogattunk, és nem akárhogyan. Az erdélyi szépirodalmi és kulturális folyóiratok szerkesztőinek javaslatai alapján összeállított vers-névsor 11 költőnek 11 versét tartalmazza. A 11 verset 11 színművész előadásában hallgathatja meg a közönség" - írja az Erdélyi Figyelő a versenyről. A közönség április 11-ig szavazhat, a szavazók között értékes könyvcsomagot sorsolnak ki. A versenyben a következő versek vesznek részt: Kovács András Ferenc: Október.Őszi könyvtár, előadja Laczkó Vass Róbert és Szép András Ferenczes István: Szent István Moldovában, előadja Csutak Réka Király László: Mostanában, előadja Dimény Áron László Noémi: Föld, előadja Kézdi Imola Fekete Vince: Nem engedni el a fohászt, előadja Kali Andrea Pap Attila Zsolt: Három nővér, előadja Viola Gábor Jánk Károly: A várban engem, előadja Kántor Melinda Balázs Imre József: Zugló, előadja Köllő Csongor Kinde Annamária: Menekülni vágyó verse, előadja Albert Csilla Király Zoltán: Lovasember, előadja Váta Lóránd Farkas Wellmann Endre: Éneked éneke, előadja Farkas Lóránd Az versek az Erdélyi Figyelő Facebook-oldalán, a Videók fejezetben találhatók. A szavazás jelenlegi állása szerint legtöbben Kovács András Ferenc versét kedvelték (366), második helyen Kinde Annamária költeménye áll (253 lájk), dobogós még László Noémi verse is. A 11 versenyben lévő költemény mellett egy versajándék is szerepel: Jancsó Noémi Fénykép az ápolóról c. verse. (hírszerk.) Transindex.ro. 2014. május 7.Átadják az RMDSZ és a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjaitIdén tizenkettedik alkalommal részesít támogatásban fiatal erdélyi magyar alkotóművészeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az alkotói ösztöndíjak ünnepélyes átadására május 9-én, pénteken 18 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében (Emil Isac utca 26-28 sz.) kerül sor. A szövetség az elmúlt évtizedben több mint 300 művésznek adott alkotói ösztöndíjat. Ez évben 42 fiatal művésznek biztosítja az egy évre szóló, havi 720 lejes támogatást. Az ösztöndíjbizottság tagjai film és televízió kategóriákban hat, irodalom, zene, képzőművészet és fotográfia, valamint színház kategóriákban egyenként kilenc ösztöndíjat ítéltek meg. A film és televízió kategóriában Erőss László, Gaál Csaba-József, Gergely Tünde, Kővári Szabolcs Olivér, Máthé Kincső és Moldovai Katalin nyert. Irodalom kategóriában André Ferenc, Borbély András, Dimény Lóránt, Győrfi Kata, Kovács Adél-Evelin, Láng Orsolya, Váradi Nagy Pál, Potozky László és Szabó Róbert Csaba pályázata részesült kedvező elbírálásban. A képzőművészet és fotográfia kategória nyertesei: Bajkó Blanka- Alíz, Fábián Emőke, Haáz Sándor, Hodgyai István, Kispál Ágnes-Evelin, Máthé László, Orosz Annabella, Sipos István Márton, valamint Tódor Tamás-Attila. Színházművészet kategóriában Benedek Zsolt, Erdei Gábor, Kányádi Szilárd, Kupás Anna, Lukács Emőke, Mosu Norbert-László, az Osonó Színházműhely, P. Magyarosi Imola és Pál Emőke pályázatát fogadták el. Zene kategóriában Demény Balázs, a Funkorporation, Kiss Levente, Lokodi Károly-Levente, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, az Operettissimo Együttes, Pakot István, Sipos Dávid, valamint a Tokos Zenekar nyert. A díjátadón kiállítás nyílik a 2013-as képzőművészeti díjazottak munkáiból, az alkotásokat Sipos László festőművész, grafikus, az ösztöndíjbizottság tagja méltatja, ugyanakkor fellépnek a többi kategória tavalyi nyertesei is. Köszöntőbeszédet mond Markó Béla, az ösztöndíjbizottság elnöke. Az est házigazdája Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze lesz. Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus 2.Negyvennégy fiatal filmes NyárádszentlászlónKét rövidebb és két hosszabb lélegzetű kisjátékfilm, valamint hat animációs film készül a kolozsvári Filmtett Egyesület idei táborában, a résztvevők megfeszített tempóban dolgoznak: az elmúlt napokban végleges formát nyertek a forgatókönyvek, a negyvennégy fiatal pedig birtokába vette a terepet, a Maros megyei Nyárádszentlászlót és környékét – tudtuk meg Buzogány Klára szervezőtől, a Filmtett portál főszerkesztőjétől. A tábor utolsó estéjén, jövő csütörtökön egymásnak, oktatóiknak (Ferenczi Gábor, Medvigy Gábor, Durst György, Dimény Áron, Bertóti Attila stb.) és reményeik szerint minél több falubelinek bemutathatják a kész produkciókat a fiatalok; a kritikuscsoport közreműködése révén tábori újság születik, amelynek ünnepélyes bemutatóját is a gálavetítés keretében tartják. Szabadság (Kolozsvár) 2015. március 26.Monda és színház kapcsolataPénteken lesz a színházi világnap, amelynek alkalmából rendhagyó eseményekre, és több bemutatóra is lehet számítani az erdélyi teátrumokban. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ötnapos programsorozata kedden kulisszalátogatással kezdődött. Dimény Áron és Bodolai Balázs, az intézmény színészei vezették körbe az érdeklődőket, megmutatták, hol zajlik mindaz a háttérmunka, mely a színpadi produkció létrejöttéhez szükséges. Az immár hagyományossá vált asztalitenisz-bajnokság 16 órakor vette kezdetét a Bulgakov kávézó teraszán, ahol a zöld asztalnál a sajtósok és a színház művészei mérték össze tudásukat. Laczó Júlia színész közben különleges bográcsgulyást készített a résztvevőknek. A miniévad első előadása Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című produkciója volt, ezt a színházmozi első vetítése követte. Az előcsarnokban berendezett különleges, „mozis” térben két, Vlad Mugur által rendezett klasszikus előadást, A Lourcine utcai gyilkosságot és a Székeket nézhették meg az érdeklődők. A vetítésekre sokan voltak kíváncsiak, a fotelek megteltek, és a mozizáshoz elengedhetetlen pattogatott kukorica is elfogyott. Csütörtök délelőtt a kolozsvári teátrum művészei a kicsiket várják játékdélelőttre, majd a színházmozi után héttől a VIA étteremben várják színházi vacsorára az érdeklődőket, nyolctól pedig A vágy című előadást tűzik műsorra a miniévad keretében. A Rómeó és Júlia Váradon Nagyváradon az idei évadban is folytatódik a Színház az iskolában, iskola a színházban címmel meghirdetett program, amelynek eredeti célja, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a színházhoz, a magyar- és világirodalom egy-egy meghatározó művéhez, segítve ezáltal a szövegértelmezési készségek fejlődősét, a színházi alkotófolyamatra való rálátást és a színházi eszközökkel történő önkifejezést. A színház világnapján, pénteken 19 órától ennek a programnak a keretében mutatják be a legújabb produkciót: William Shakespeare Rómeó és Júlia című világhírű drámáját hat nagyváradi iskola, a Partium Keresztény Egyetem és a Nagyváradi Állami Egyetem hallgatói viszik színpadra. A Szigligeti Társulat színészei közül Csatlós Lóránt, Gajai Ágnes, Hunyadi István, Kocsis Gyula és Pitz Melinda készítik fel a csapatokat. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház is bemutatóval ünnepli a világnapot. Csuja László rendezésében Marie Jones Kövekkel a zsebében című darabját péntek este 7 órától láthatja először a közönség a színház stúdiótermében. A bemutatót követően a produkció másnap, március 28-án, szombat este 7 órától is megtekinthető lesz. Csuja László magyarországi színházi- és filmrendező, az Erdélyi Vándorszínház alapítója; a Figura Stúdió Színházban ez az első munkája. A darabot Moşu Norbert-László és Kolozsi Borsos Gábor játsszák. Marie Jones művében a két szereplő tizenhat karaktert játsszva adja elő a történetet, amely egy amerikai stáb írországi filmforgatását meséli el. „Jake és Charlie élete kissé zátonyra futott, mindketten a filmiparban látnak új lehetőségeket, ám ismeretség híján nekik csak statisztaszerep jut. A statiszták szerencséje viszont pont az, hogy jó megfigyelő válhat belőlük. Így ismerhetünk meg többek között egy elkényeztetett dívát, egy toporzékoló rendezőasszisztenst, a helyi papot, az „egyetlen túlélő” statisztát, és egy fiút, akinek az élete szomorú fordulatot vesz” – áll a produkció ajánlójában. A státusproblémák, a társadalmi hierarchia, a globalizáció és az identitásvesztés aktuális kérdéseit körüljáró humoros, iróniát sem mellőző történet hollywoodi sztereotípiákat sorakoztat fel írországi környezetben, ám bárhol játszódhatna. A megmagyarázhatatlan magarázása A világnapi üzenetet, amelyet a pénteki előadások előtt a világ számos teátrumában felolvasnak, ezúttal Krzysztof Warlikowski lengyelországi rendező, színházigazgató fogalmazta meg, aki a konvenciók gépies másolása helyett az impulzusok forrását keresésére inti a színházi alkotókat. „Utánzunk, ahelyett, hogy saját elmélyült világot teremtenénk, ami a közönséggel folytatott párbeszédre és a felszín alatt áramló érzelmekre épül, sőt, mindez létezésének feltétele. Hiszen a színháznál semmi sem képes jobban megmutatni a szenvedélyeket. (…) »A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni. Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie« – e szavakat, amelyeket Kafka a Prométheuszról szóló mondák kapcsán fogalmazott meg, én erősen arra vonatkoztatom, milyennek kellene lennie a színháznak. Valóságra épülő és újra a megmagyarázhatatlanságban végződő színházat kívánok minden munkatársnak – a színpadon lévőknek, és a nézőtéren ülőknek egyaránt – teljes szívemből” – fogalmazott Warlikowski. Krónika (Kolozsvár) 2015. április 2.Életre keltek a könyvek Kolozsváron (GALÉRIA)Ingyen elvihető könyvek, barátságos hangulat és „fellapozható” politikusok, újságírók, művészek és szakemberek színesítik Kolozsvár első magyar nyelvű élő könyvtárát a La Cizmărie kávézóban. A családias hangulatban zajló esemény, a Perspi20 - KönyvTuri kuriózumnak számít, hiszen eddig még Kolozsváron nem volt rá példa, hogy magyar nyelven "olvassunk" élő könyveket, ráadásul kiadványokat is lehet csereberélni. Az első egy órában több mint száz könyv cserélt tulajdonost, és félóránként tűnnek fel újabb alkotások, amelyeket jellegzetesen három csoportba lehet osztani: szakkönyvek, történelmi írások és ponyvaregények. Az sem ritka, hogy egy-egy könyv belső oldalán személyes gondolatok kerülnek elő, esetleg bátorító szavak egy irodalom-tanárnőtől. A cserebere nagyon jól működik, ám a résztvevők többsége gátlásosnak bizonyult, nem mindenki mer szóba elegyedni az élő könyvekkel. Este hét óráig őket lehet, illetve lehetett lapozgatni: Vallasek Júlia, Kulcsár Szabolcs, Kovács Péter, Várady Csongor, Dimény Áron, Balázsi-Pál Előd, Borzási Sarolta, Szabó-Gy. Zsombor, Bagaméri Noémi, Borzási Judit, Hankó Renáta, Mák Arany, Váta Lóránd, Rés Konrád, Gödri Csilla, André Ferenc, Halmen Balázs, Imecs-Magdó Levende, Jakab-Benke Nándor, Könczey Elemér, Bethleni András, Banga Szilárd, Krippán Kinga, Lukácsi Előd, Makkai Júlia, Szép Gy. Bálint, Zörgő Noémi, Geréd Imre, Horváth Anna és Vetési Nándor. A rendezvény főszervezője, Mák Arany elmondta, hogy a meghívottakat egy előzetes kutatás alapján válogatták ki. Felmérést végeztek arról, hogy kik azok a személyiségek, akik a kolozsvári egyetemisták körében példaképnek, népszerűnek számítanak, és az eredmény alapján állították össze a meghívottak listáját. Azt is elárulta, hogy jövőre is terveznek élő könyvtárat, amelynek nem celebek lesznek a meghívottjai. Az eseményt a Perspektíva szervezte. maszol.ro 2015. április 15.„Erdély adta nekem ezt az elismerést”A fenti kijelentés Szebeni Zsuzsa színháztörténésztől (képünkön Széman Péter EMKE-elnökkel) származik, aki az erdélyi Oscarként is emlegetett EMKE-díjak ünnepsége után nyilatkozott lapunknak – arról is, hogy amikor a Bánffy Miklós nevét viselő díj odaítéléséről értesítették, eleinte kereste a nevét annak, akit laudálnia kell. Hozzá hasonlóan a többi kitüntetett is meghatottan vette át az elismerést; Albert Csilla színművész boldogan nyugtázta, hogy édesanyja, valamint kollégája, Dimény Áron is részt vett az eseményen, Zsigmond Emese főszerkesztő úgy vélte, a Napsugár kicsiny közösségét illeti a díj, Könczei Csongor pedig a korosodással is összefüggésbe hozta a kitüntetést. A díjakat a fennállásának 130. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület hétvégi rendezvénysorozata keretében adták át a Protestáns Teológián, miután pénteken kiállítást nyitottak meg a Györkös-emlékházban. Társadalmi szerepvállalás és részvétel a 19. század végén: az EMKE indulása címmel nyílt jubileumi kiállítás a Györkös-házban Szabadság (Kolozsvár) 2015. május 4.Szobába zárt nyelv és a szöveg mint partitúraElső ízben járt Erdélyben Ilma Rakusa magyar származású, Svájcban élő írónő: előbb Marosvásárhelyen lépett fel a Látó folyóirat meghívottjaként, kedd este pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívottja volt. Utóbbi helyszínen két dramolettjét, a nő-férfi viszonyt elemző rövid színházi jelenetét is előadta Albert Csilla és Dimény Áron felolvasó-színházi keretek között, majd a meghívott szerzővel Visky András, a házigazda intézmény igazgatóhelyettese és Láng Zsolt, a Látó szerkesztője beszélgetett. Az írónő elmondta: amikor egy színházi szövegen dolgozik, közben nagyon pontosan „hallja a hangokat”, mivel az írás mellett zenész is, így ha nem is képzeli el pontosan a kész jeleneteket, az előadás „akusztikáját” eltervezi magában, ennek megfelelően pontos instrukciókat is hagy a színészeknek, rendezőnek. „Úgy írom ezeket a szövegeket, mint egy partitúrát” – fogalmazott. Láng Zsolt a szerző nyelvi – és egyéb – sokoldalúságára hívta fel a figyelmet, hiszen Ilma Rakusa amellett, hogy verseket, drámákat és novellákat ír, orosz, francia, szerb-horvát, angol és magyar nyelvből is fordít (ő tolmácsolja németül Nádas Péter és Kertész Imre műveit is), ennek köszönhetően Iris Radisch, a Die Zeit kritikusa azt írta róla, hogy „közöttünk ő az egyetlen európai”. Saját műveit egyébként német nyelven írja, szavai szerint ugyanis ennek a nyelvnek „ismeri jól az árnyalatait, ott van otthon”. „Több szoba van a fejemben, mindegyikben egy nyelv. Ha németül írok, németül is gondolkodom, ilyenkor ez a nyelv van a fő térben. A mindennapi életben más a helyzet, érzelmileg magyarul működöm, gyerekekkel, állatokkal például mindig magyarul beszélek, akár megértik, akár nem” – magyarázta. Bevallása szerint ha francia, angol nyelven beszél, más ember. Az írónő azt is elmesélte, hogy rengeteget olvas, kortárs műveket is, és igyekszik a német könyvkiadóknál „protezsálni” a jó magyar szövegeket. Elmondása szerint bár németül ír, és Zürichben él, mindig hevesen tiltakozik, ha svájci íróként emlegetik, hiszen „sosem dolgozott fel a műveiben egyetlen svájci témát sem”. Visky András elmesélte, dráma szakos hallgatóinak az egyetemen mindig azt tanácsolja – Ilma Rakusára hivatkozva –, hogy naponta olvassanak verseket, mert az írónő megfogalmazása szerint a vers „elviszi a nyelvet a saját határáig”, olyan formában mutatkozik meg a költészetben, ami a mindennapokban lehetetlen lenne. Az írónő művei közül magyar nyelven a Lassabban! és a Rengeteg tenger című könyveket lehet megtalálni, utóbbiból Ilma Rakusa fel is olvasott egy rövid „önarcképet” előbb németül, majd magyarul – bosszankodva egy sort a magyar fordítás egy részletének pontatlanságán, „banalitásán”. Varga László Krónika (Kolozsvár) 2015. június 29.Kettő színész a Kofferben – felolvasás a kárpátaljaiakértSzemélyesség, bizalom, nyitottság, összefogás – joggal lehetnének a kulcsszavai annak a jótékonysággal egybekötött felolvasóestnek, amelyet július 1-jén, szerdán este 7 órától tartanak a kolozsvári Koffer könyves kávézóban (Kossuth Lajos/1989. December 21. utca 46. szám). Az esemény célját is leginkább ez a négy fogalom jellemzi, de nem mellékesek azok a szerencsés találkozások és együttműködések sem, amelyek a szervezés során közrejátszottak. Tompa Andrea Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című regényéből a Kolozsvári Állami Magyar Színház két művésze, Albert Csilla és Dimény Áron olvas majd fel részleteket: a színészek művészetükkel, a jelenlévők pedig adományaikkal járulhatnak hozzá egy kárpátaljai segélyprogram támogatásához. Jelen lesz a szerző is, aki örömmel „adta” könyvét a nemes célért. Szabadság (Kolozsvár) 2015. augusztus 17.Színházsátor és miniévad a Kolozsvári Magyar NapokonA kincses városbeli állami magyar színház társulata idén is aktívan vesz részt a 6. Kolozsvári Magyar Napokon. A nagy népszerűségnek örvendő Színházsátor újra megnyitja kapuit a Farkas utcában, augusztus 20-23. között gyerekeket és felnőtteket egyaránt sokszínű programokkal vár majd. A gyerekek csütörtök délelőtt a Dzsungelmulatságon A dzsungel könyve musical szereplőivel közösen igazi dzsungellé változtathatják a sátrat – lesz zene, tánc és arcfestés is. Pénteken interaktív felolvasószínházat tartanak: Madách Imre kevésbé ismert Civilizátor című darabját olvassák fel a társulat tagjai, a nézők aktív közreműködésével, Kövesdy István rendezésében. Szombaton pedig Albert Csilla és Dimény Áron olvasnak fel részleteket Tompa Andrea Fejtől s lábtól című könyvéből. Szintén szombaton kerül sor a Livingroom beszélgetéssorozat egyéves születésnapjának megünneplésére. Ezúttal Bodolai Balázs ötletgazdát faggatja Balla Szabolcs és Vajna Noémi. A beszélgetést követően kerti partit szerveznek, ahol a tavalyi évhez hasonlóan a társulat tagjai most is ínycsiklandó főztjeikkel várják a látogatókat. Vasárnap meglepetésekkel teli garázskvíz várja a színházrajongókat, a programok szünetében pedig a látogatók lazító perceket tölthetnek a Szusszanóban, egy színházi újság vagy könyv társaságában. A Színházsátor programjait a Bethlen Gábor Alap támogatja. A Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt a színház műsorra tűzi az elmúlt évad kiemelkedő előadásait is, így szerdától vasárnapig összesen hét előadást láthatnak majd a rendezvényre látogatók: szerdán délután 5 órától a #hattyúdal című előadás (rendező: Sinkó Ferenc) lesz látható a Stúdióban, fél 7-től pedig a Békéscsabai Jókai Színház vendégelőadása, a Béres László által rendezett Bernarda Alba háza a Nagyteremben. Csütörtökön Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című előadása lesz műsoron délután 5-től a Stúdióban, pénteken pedig Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak a nagyteremben. Szombat délelőtt 11-től A dzsungel könyve musical, délután 4-től pedig Bogdán Zsolt „...függök ezen a zord élet-párkányon..." című Ady-estje látható. A miniévadot vasárnap délután 5 órai kezdettel zárja Az öreg hölgy látogatása című, Tompa Gábor által rendezett előadás. Az előadásokra jegyek vásárolhatók a színház jegypénztárában, naponta 10-13 és 16.30-18.30 között (tel.: 0264-43198), valamint a www.biletmaster.ro oldalon. Krónika (Kolozsvár) 2015. november 24.Szilárdság és aggódásKosztándi B. Katalin 80 éves Nyolcvanadik születésnapja alkalmából életmű-kiállítással ünnepelte szombaton Kézdivásárhely műértő közönsége Kosztándi B. Katalin képzőművészt, akinek december végéig fiatalkori alkotásait is megtekinthetik az érdeklődők. Az elismert alkotót főként álomszép akvarelljeivel azonosítják, fiatalkori olajképeiben is ugyanazt a töretlen eszmeiséget, a gyökereink iránti elkötelezettséget képviseli. A Kosztándi Galériában megjelenteket házigazdaként Hegedűs Ferenc köszöntötte, a műveket dr. Deák Ferenc méltatta, személyes kötődésein keresztül tolmácsolva üzenetüket, meleg hangon beszélve a művésznő személyiségéről. Konok szilárdság és szelíd aggódás érzése éri utol a szemlélőt a képek látványától, mondta a műértő, de ha a fiatalkori alkotásokat is láthatjuk, és tudjuk, hogy a fizikai-szellemi falurombolás milyen károkat okozott a gyerekkori színhelyen, Nyikómalomfalván, azt is megállapíthatjuk, hogy a történelem a művésznőt igazolta: a népi kultúra megörökítésével az életmű a belső és külső romlás elleni megtartó erővé válhatott. A székely értékek ábrázolásának hátterében folyamatosan jelen van a kitartó szelídség, az a tartalom, amely az adott politikai, társadalmi körülmények ellenére sem változott meg soha, és ezt a több mint fél évszázadot átívelő tárlat anyaga is híven tükrözi vissza. A megnyitót Szalló Erzsébet énekei, Dimény Áron és Bagoly Norbert zenéje tette még ünnepélyesebbé. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. január 25.Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj negyedik alkalommalA magyar kultúra napja alkalmából az RMDSZ évente jutalmazza azokat a művészeket, akik az erdélyi magyar kultúra átörökítéséhez, megismertetéséhez kiemelt módon hozzájárulnak. Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat 2016-ban is három kategóriában osztotta ki a Szövetség: Fekete Vince az irodalom, Molnár Levente az előadóművészet, Onucsán Miklós pedig a képzőművészet terén kifejtett tevékenységéért vehetett át kitüntetést. Dimény Áron színművész laudációjában úgy vélekedik barátjáról, Molnár Levente színművészről – mindenki Kecskéjéről –, mint arról a konok, eltökélt és kitartó emberről, aki természetességgel tud jelen lenni az erdélyi és romániai két- vagy alkalmanként többnyelvű közegben, aki otthonossággal jelzi, identitása nem hátrány, nem béklyó, nem magasztos feladat, hanem lehetőség, jól használható adottság. Aki úgy véli, nem bezárkózni kell, hanem dolgozni, tenni, lenni. „Ikonikus figurája felejthetetlen, amint egyszerre szervez eseményt, egyeztet időpontot, irányítja munkatársait és sodorja cigarettáját a színház művészbejárata melletti kis irodában, a Tranzit ház oszlopa mellett, a Főtéren vagy a Tiff-ház teraszán, s szinte azt hihetjük, egyidőben van jelen mindenütt” – fogalmaz Dimény Áron. „Richard Unwin a brit The Art Newspaper egyik 2011-es számában a Kelet Európai régió 70-es-80-as éveinek művésznemzedékére a „rejtett nemzedék” szószerkezetet használta. A szintagmát, – amelyről első látásra úgy gondoljuk, hogy kizárólag a nyugati perspektívából történő szemlélés ihlethette – ha önkritikai konnotációkat társítunk hozzá, akkor maga a lokális „keleti” kulturális tér is magáénak vallhatja” – fogalmaz Angel Judit művészettörténész, aki méltatásában Onucsán Miklós képzőművészt ennek a generációnak a reprezentatív tagjaként emlegeti. Arról az emberről beszél elismerően, akinek tevékenysége a régió kortárs művészeti profiljának, a más régiótól eltérő specifikumának megrajzolásához segített hozzá. Fekete Vince író laudációját írótársa, Lövétei Lázár László versbe foglalta. Íme egy részlet a „laudáló” költeményből: Vince könyve 1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala Vincénél, és Vince vala az Íge. Mármint Serény Múmia-ügyben. Ebben a Serény Múmiában akartam én is közölni, ezért kerestem meg Vincét holmi versekkel az Apáczai Csere János Líceumban, ahol Vince akkoriban helyettesítő tanár vala. És mondá Vince, hogy Köszi, s hogy ekkor meg ekkor mennék bé a Helikon szerkesztőségébe, ahol majd választ adand. És én bémenék, persze, miután megittam egy-két deci vodkát... 2. Valahogy így kezdődött a szerkesztő és a fiatal költő kapcsolata, ami aztán a csíkszeredai Boronában, a Két Góbéban, vagy éppen az Aranykapcában baráti költő–költő viszonnyá alakult. (…) Az idén második alkalommal odaítélt életműdíjat Egyed Ákos történész vehette át. Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke az életműdíj átadását megelőzően kiemelte: a kultúra eltérő jelentéssel bír nemzetről nemzetre. „Tőlünk nyugatabbra lévő boldogabb, szerencsésebb nemzetek – azok, hiszen történelmük másképp alakult – nyugodtan elkülöníthetik az életet és a művet. Nem kényszerültek rá történelmük folyamán, hogy élet és mű között szerves kapcsolatot teremtsenek. Mi, ezzel szemben, rákényszerültünk” – hangsúlyozta. „El lehetne-e választani Kölcsey műveitől, például a Himnusztól Kölcsey életét, azt, hogy ő közéleti ember, országgyűlési követ volt, vagy attól, hogy sokat tett hazája előrehaladásáért? El tudnánk-e választani Kazinczy életét költészetétől vagy nyelvművelő tevékenységétől? Folytathatnám Kós Károly példájával. Esetében az életpélda és a munkásság elválaszthatatlan. Vagy Bánffy Miklós esetében a közéleti tevékenységet az ettől függetlenül is jelentős munkásságtól? Mindezt nem lehet és nem is szükséges” – érvelt az RMDSZ egykori elnöke. A mai napon, a magyar kultúra napján hangsúlyosan el kell mondanunk, szeretjük kultúránk ezen sajátosságát, még akkor is, ha történelmünk kényszerített arra, hogy többet vállaljunk, mint magát az alkotást – tette hozzá. Összegzésként rámutatott: az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, a Kós Károly Akadémia Alapítvány az immár második alkalommal odaítélt, „Erdélyért” elnevezésű díjat olyan embereknek szánja, akiknek élete és műve szervesen támaszkodik egymásra. „Gratulálok Egyed Ákosnak, az ő életműve igazán példázza azt, hogy nem volt elegendő számára a könyvtárszoba, emellett közéleti szerepet is vállalt mindig” – zárta ünnepi beszédét Markó Béla. „Elegendő lenne egy rövid sajtóhír, hogy Egyed Ákos életmű-díjban részesült, és minden olvasó vagy néző elismerően bólogatna: igen, a székelység történetének avatott kutatója, a 19. századi Erdély társadalomtörténetének elismert szakembere, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja joggal részesült e kitüntetésben” – vallja Sipos Gábor erdélyi történész a háromszéki születésű, a Székelyföld története iránt kiemelten érdeklődő akadémikusról, kutatóról. Gyorsan hozzáteszi, Egyed Ákos tucatnyi kötet, rengeteg tanulmány, több kiadást megért monográfiák szerzője, aki megérdemli, hogy méltányolják még korántsem lezárt munkásságát, de így is imponáló életművét: „ünneplésünk azzal válhat igazán teljessé, ha örömmel veszünk tudomást Egyed Ákos jelenlegi legfontosabb tudományos programjáról: székelyudvarhelyi kezdeményezésre születőben van a Székelyföld három kötetre tervezett, sokszerzős történeti monográfiája, amelyben oroszlánrészt vállalt szerzőként, szerkesztőként egyaránt. Adjon Isten sok erőt, egészséget a befejezéséhez és más tudományos tervei megvalósításához!” Közlemény Erdély.ma 2016. január 25.Szabad, lélegző kultúrát kell építeniDíjátadó gálákkal, tárlatnyitókkal, gazdag programsorozatokkal ünnepelték a hétvégén a magyar kultúra napját Erdély-szerte. Erdélyért életműdíjat adtak át az RMDSZ jelenlegi és korábbi vezetői Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának a jeles nap alkalmából szervezett pénteki ünnepségen, a kincses városban. A díjat az RMDSZ, valamint az általa létrehozott Communitas Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány ítéli oda évről évre. Az elismerésről Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta, kényszer hatására alakult úgy, hogy a magyar kultúra nagyjai az alkotómunkán túl a közéletben is szerepet vállaltak, de büszkének kell lennünk arra, hogy a magyar kultúrában az igazi élet és az igazi mű nem választható el egymástól. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kisebbségi lét alapvetően védekező lét, de nem lehet azzal védekezni, „hogy magunkra zárjuk az ajtót". Úgy vélte, a kultúra azáltal is megszűnhet, „hogy elfelejt kérdezni". „Kérdező és nyitott, azaz szabad és lélegző kultúrát kell építenünk, ennek feltételeit kell megteremtenünk. Ha nem így teszünk, akkor abból csak skanzen lesz, abból csak múzeum lesz, ami szükséges, de nem elegendő" – fogalmazott az RMDSZ elnöke. „Most már azt is tudom, mi az életműdíj: először meg kell jól öregedni, hogy az ember megkaphassa" – késztette nevetésre a közönséget Egyed Ákos a díjátadón. A rendezvényen az Erdélyi Magyar Kortárs díjakat is átadták, elsőként Fekete Vince költő vehette át a kortárs irodalmat gazdagító alkotásaiért. A képzőművészek közül az elismerést idén Onucsán Miklós érdemelte ki, az előadóművészetek közül színházban és filmekben nyújtott alakításaiért Molnár Levente vehette át. A színész laudációját pályatársa, Dimény Áron írta, amelyben – a Saul fia című film sikerére utalva – úgy fogalmazott, a kortárs magyar kultúráért díj az Oscar előszobája. Háromszék Kultúrájáért díjat is kapott Egyed Ákos Háromszéken is kitüntették Egyed Ákost: a történészprofesszor ünnepélyes keretek között vette át az idei, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által 2013-ban alapított Háromszék Kultúrájáért díjat. Az elismerést Tamás Sándor, a megyei önkormányzati vezető adta át a 86 éves történésznek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségen, szombaton Olaszteleken. Az impozáns olaszteleki Daniel-kastély méltó helyszínként szolgált ennek a – Egyed Ákos szavaival élve – „történelmi eseménynek", amelyet a korhű öltözetű Kájoni Consort régizene együttes előadása még inkább ünnepélyessé tett. „A professzor úr azt mondta egy alkalommal, hogy akkor éri el a célját a megemlékezés, a visszatekintés, ha képesek vagyunk levonni belőle a tanulságokat, ha ismerjük a történetünket, nemzedékről nemzedékre átadjuk és hozzátesszük a saját történeteinket, tapasztalatainkat. Egyed Ákos nemcsak ragaszkodott a történelemhez, de vigyázott is rá: úgy tárta elénk, hogy megismerjük, úgy adta tovább, hogy hozzátette a maga részét, de hagyta, hogy levonjuk belőle a saját tanulságainkat. Ez a díj a megbecsülés jele, a tiszteleté, a köszöneté: hogy ragaszkodott, de vigyázta is történelmünket" – méltatta a történész munkásságát Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. A történész Bodoson született, szülőfalujához kötődő élményei bevallása szerint végigkísérték életútját, és büszke arra, hogy Erdővidékről származik, ide mindig hazatér. Ahogyan az eseményen megtekintett portréfilmben is elmondta, már gyerekként nagy hatással voltak rá az édesapja által elmesélt történetek, majd később a Székely Mikó Kollégium szellemisége is arra buzdította, hogy a választott pályára lépjen. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem és földrajz szakán tanult tovább, majd az átszervezett Román Akadémia kolozsvári kutatóintézetébe nevezték ki kutatónak, ahol 45 éven át dolgozott. „Kis nép, kis nemzet jobban kell vigyázzon a saját értékeire, mert kis nemzetnél, kis országnál kis hibák is nagy bajok forrásai lehetnek, vigyázzunk tehát, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben az érdekegyesítés legyen minden magánérdeknél előbbre való" – vallja Egyed Ákos. Bánffy-kiállítás Váradon A nagyváradi vár C épületében nyitották meg a hét végén az Illuzió és tükröződés című, gróf Bánffy Miklós pályaképét bemutató tárlatot. Egy modern kori reneszánsz embernek, a sokáig méltatlanul elfeledett írónak, színházi rendezőnek, egyben Magyarország egykori külügyminiszterének állít emléket az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tárlata, amely Kolozsvár, Bukarest, Hága, Kisinyov, Rabat, Bécs, Szeged és Budapest után nyílt meg Nagyváradon. A kiállítás a polihisztor művészi világát kívánja visszaadni és megkísérli bemutatni az írót, grafikust, politikust, karikaturistát, díszlet- és jelmeztervezőt, színházi rendezőt, valamint a koronázási ünnepségek megtervezőjét. A látogatók megtekinthetik egyebek mellett a Bánffy által A kékszakállú herceg vára című Bartók-operához tervezett jelmezek rekonstrukcióit is, amelyeket a kolozsvári magyar opera a Bánffy 2014 emlékévhez készített, de meghatározó részt képviselnek a New Yorkban élő Nicolette Jelen Bánffy modern szilikátművei is. A kiállítás különleges aktualitása, hogy feleleveníti IV. Károly száz évvel ezelőtti koronázási ünnepségét is, amelynek kormánybiztosa, tervezője szintén a gróf volt. A bemutatónak minden helyszínen akad egy különlegessége is, ez Nagyváradon a család bárói ágának tulajdonát képező pecsétnyomó, amelyet Bánffy Farkas ajánlott fel a február 28-áig látható programra. A Szebeni Zsuzsanna kurátor és Szebeni-Szabó Róbert látványtervező által alkotott tárlatot Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, az emlékév kezdeményezője nyitotta meg. Művészetek összhangja a Kultúrpalotában A zene, a képzőművészet, tánc, irodalom együttesen mutatkozott meg hat intézmény összefogásaként Marosvásárhelyen a magyar kultúra napja alkalmából, a Kultúrpalota harmadik emeletén, a magyar klasszikusokat, a Bernády-gyűjteményt bemutató képtárban. A Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Látó szépirodalmi folyóirat, az András Lóránt Társulat és a Tiberius vonósnégyes közös ünnepléssel emlékezett a Himnusz születésnapjára. A képtárban zenével, tánccal, verssel fűszerezett rendkívüli tárlatvezetésen vehettek részt a jelenlevők. A gyűjtemény történetéről Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, a műalkotások nagyobb részét letétbe kapta a város 1913-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumtól, ám az 1920-as hatalomváltást követően soha nem adta vissza. A közelmúltban sikerült tisztázni a tulajdonjogot, és most már végérvényesen Marosvásárhelyé maradnak a festmények. Például ott látható Thorma János Tessitori Nóráról, a híres színésznőről festett arcképe, amely előtt Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója mondott néhány gondolatot. A Tiberius vonósnégyes a Bordi András által festett Bernády György-portré előtt kezdte a zenélést, a színművészetis hallgatók, Pataky László: Krumpliszedők festménye előtt mutatták be első performanszukat. Majd Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője olvasta fel egy korábbi versét, amelyet a szatmárnémeti Kölcsey-gimnáziumnak írt. Úgy fogalmazott, a kultúra iránti fogékonyság hiánya a legnagyobb ellensége a kultúrának. Kulturális nyílt nap Nyílt napot tartott a Hargita Megyei Kulturális Központ a magyar kultúra napja alkalmából pénteken Csíkszeredában. Baráti találkozóra várták az érdeklődőket, amelynek keretében a központ munkatársai az intézmény szerteágazó tevékenységét mutatták be. A találkozón részt vettek a térség kulturális szakemberei, az intézmény partnerei, civil szervezetek képviselői, valamint a Kós Károly Szakközépiskola XI. C., építészeti osztálya is. Az esemény egyik meghívottja Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum alapítója volt, aki a Márton Áron-emlékév tartalmát ismertette. Az emlékévet hivatalosan február 12-én nyitják meg, ennek kapcsán számos programot terveznek. Többek között egy, fiataloknak szóló helyismereti tábort Csíkszentdomokoson augusztus végén, de hirdetnek majd fotó- és kisfilmpályázatot, a múzeum anyagát Csíkszeredában is bemutatják, és készül egy kültéri kiállítás is, amelyet különböző fesztiválokon mutatnak be. A Kájoni János Megyei Könyvtár részéről Kelemen Katalin elmondta, intézményük is a maga eszközeivel hozzájárul az emlékév programjaihoz, vetélkedőket szerveznek, valamint Márton Áronhoz kapcsolódó kiállításokat terveznek. A kulturális központ munkatársa, Botár László hangsúlyozta, sok mindennel foglalkoznak az intézményben, ezek közé tartozik a képzőművészet és vizuális művészetek bemutatása, és igyekeznek olyan kapcsolatrendszert kiépíteni, hogy a helyi értékeket népszerűsíthessék. Kiállításokat hoznak el, évente megszervezik többek között a Free Camp nemzetközi alkotótábort, a Hargitai szalon tárlatot. „Minden rendezvényünknek sajátos az arculata, és fel lehet ismerni, hogy a kulturális központban készült" – hangzott el. Értékközvetítőket díjaztak Öt díjazottnak adtak át elismerést az Udvarhelyszék Kultúrájáért gálaesten. A magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozatot koronázó díjátadón egy kulturális egyesületet, egy színjátszócsoportot, egy művelődésszervezőt, egy polgármestert és egy grafikust tüntettek ki Udvarhelyen. Idén a helyi G. Egyesület kapta a Közösségért díjat, mivel több száz koncertet, irodalmi estet, kocsmaszínházi előadást, képzőművészeti kiállítást, fesztivált és vetítést szervezett a városban. A Vitéz Lelkek diákszínjátszó csoportnak ítélték idén az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület Értékközvetítő díját. A negyedévszázados társulat több mint amatőr színjátszó csoport, és több mint iskolások szabadidős tevékenysége, hiszen meghatározza a Tamási Áron Gimnázium diákjainak életét, teret adva személyiségük kibontakozásának. Az Értékteremtő díjat Rezi Erika-Gabriella alsóboldogfalvi művelődésszervező vette át kultúranépszerűsítő tevékenységei, irodalom és művészet iránti elszántsága elismeréseként. Az értékmentő-díjat Tamás Ernőnek, Székelyvarság polgármesterének ítélte az Udvarhelyszék Kulturájáért Egyesület: több mint tizenöt éves munkássága alatt felismerte, az értékek megőrzése és közkinccsé tétele nemcsak egyéni felelősség, hanem közösségi érdek. Gyöngyössy János, Homoródkarácsonyfalván élő történelmi grafikusnak ítélték az Udvarhelyszék Kultúrájáért életmű díját, amellyel munkásságát ismerte el az egyesület. Több tízezren szavalták közösen a Himnuszt és a Nemzeti dalt pénteken, a magyar kultúra napján. Az Együtt szaval a nemzet kezdeményezés központja idén Szarvas volt, de interneten keresztül Romániából, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból is csatlakoztak a rendezvényhez. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 1.Bánffy-díj és Livingroom Dimény Áronnal– Elképesztően jó érzés, amikor megkapod ezt a plakettet, a kollégák állnak melletted, nézed a közönséget, és azt látod, hogy ők is örülnek az örömödnek. Ez egy olyan pici visszajelzés, amely ideig-óráig vagy a rosszabb pillanataiban megtartja az embert. Viszont nem lehet úgy dolgozni, hogy közben a díjakra készülsz. A munkát meg kell csinálni, ha pedig jön valamiféle visszajelzés, az nagyon megtisztelő – mondta Dimény Áron színművész pénteken este a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában, a tizenharmadik Livingroomon. A kitüntetésekhez való viszonyulásáról annak apropóján érdeklődtek kollégái, Bodolai Balázs és Albert Csilla, hogy aznap este, a Viktor, avagy a gyermekuralom című előadás után Bánffy Miklós-vándordíjat vehetett át. Az elismerést a 2013/2014-es évadban, Viktor szerepéért ítélte neki a színház művészeti tanácsa. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-49
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
